Parkolóházak-Mélygarázs

Füstelvezetés esetén az 54/2014. (XII.5.) BM rendelet az irányadó. Amennyiben földfelszín alatti a gépjárműtároló, vagy garázs, akkor 100 m2 felett már füstelvezetésről kell gondoskodni. Ez a mindenkori alapterület 1%-a. Többszintes mélygarázs esetén ezt természetesen minden szintre vonatkozik. Amennyiben földfelszín feletti gépjármű tárolásról van szó, akkor az 1.200 m2 feletti területeken kell füstelvezetésről gondoskodni. Valószínűleg a belmagasság 4 méter alá fog kerülni, így ebben az esetben is az alapterület 1%-a lenne a mérvadó, mint szükséges hatásos nyílófelület.

Életvédelmileg nagyon fontos szempont továbbá a CO túlzott koncentrációjának a megakadályozása. Ami sajnálatos, hogy erre nem létezik jelenleg hatályos magyar szabályozás, így legtöbbször a VDI 2053 szerinti méretezést alkalmazza mindenki. Akkor kell alapszellőzésről gondoskodni, amikor a CO koncentráció eléri az 50 ppm-et. Gyakorlati nyelvre lefordítva 150 m3/h légcserét kell biztosítani gépkocsinként. Amikor a CO koncentráció eléri a 100 ppm-et, akkor már vészszellőzésről beszélünk, ez már 300 m3/h légcserét jelent gépkocsinként.

Mélygarázsok füstelvezetését két elv alapján lehet megoldani. Az első, szigorúbb elv, amelyet a nemzetközi nyelv „Smoke Control System” néven határoz meg. Ebben az esetben bizonyos területek füstmentességét kell biztosítani, pl. a lépcsőházakhoz vezető menekülési utakat, stb. Ebben az esetben a füstelvezetés, és frisslevegő bepótlás mellett már füstszakaszolásról is gondoskodni kell, hogy a füstmentes területek biztosíthatóak legyenek. Hazánkban ez a szigorú tervezési rendszer nem terjedt el. Szinte 100%-ban a második, nem olyan szigorú rendszer, kerül kialakításra – „Smoke Clearence System” – a menekülési utak átláthatóságát kell biztosítani, illetve azt, hogy a tűzoltók hozzáférjenek a tűzfészekhez, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy valamelyik irányból maximum 20 méteres távolságból kell látniuk a tűzfészket. Természetesen követelmény az is, hogy a tűzoltást követően egy bizonyos időn belül füstmentessé tegyék a zárt teret.

Mivel földfelszín alatti terekről beszélünk jellemzően, így a gépészeti füstelvezetés a legjellemzőbb, de minden kombináció elképzelhető. Ha van lehetőség rámpákon, angolaknákon keresztüli gravitációra, akkor ezek használhatóak frisslevegő utánpótlásra, míg az elvezetés gépészetileg megoldott. Az is elképzelhető ugyanakkor, hogy adott esetben a füstelvezetés legyen gravitációs, ha beépíthető EN 12101-2 szerint bevizsgált füstelvezető berendezés.

Gépészeti rendszer alkalmazása esetén az elszívó ventilátorokra rákerülhet egy légcsatorna hálózat, és azon keresztül történik a zárt térből a füstgázok elszívása, vagy a másik, egyre gyakrabban alkalmazott megoldás, hogy nincsenek a térben légcsatorna elemek, hanem úgynevezett terelőventilátorok terelik a füstöt a frisslevegő bepótlás irányából a füstelvezetési pont irányába.

A kialakítási lehetőségekben nincs különbség abban a tekintetben, hogy új építésről, vagy meglévő épületről beszélünk. Talán annyiban mégis, hogy egy új építés esetén lehet törekedni a legtökéletesebb elosztásra (elszívási, befújási pontok elhelyezkedése), míg a meglévőnél már ezen pontok többé-kevésbé adottak.

Leggyakrabban az a baj, hogy az épületgépészt, vagy a füstelvezetésért felelős szakembert későn vonja be az építész a projektbe, vagyis az épület kubatúrája, szerkezete már végleges, és ehhez kell igazítani a füstelvezetést. Mit jelent ez,

a., lépcsőház mellé kerül a füstelszívó akna, vagyis odaszívom, terelem a füstöt, ahová az embereknek is menekülni kellene

b., a frisslevegő bepótló, és a füstelvezető felületek nem a mélygarázs egyik, illetve másik végében vannak, hanem az építész által megálmodott legkisebb felületvesztés szolgálatában állnak, így bonyolultabbá, drágábbá téve a hatékony füstelvezetést. (Feleslegesen kiépítendő légcsatornák, lényegesen több terelőventilátor, stb.)

c., az aknák, amelyeken keresztül az elszívás, illetve bepótlás történik, keresztmetszete nem megfelelő – 15 m/s-nál nem lehetne nagyobb légsebesség az aknákban.

d., a belépő, vagy kilépő keresztmetszetek nem lettek megfelelően meghatározva, szintén a helyhiány miatt – 5 m/s-nál nem lehet nagyobb légsebességet generálni ezeken a pontokon.

e., legtöbbször nem valósul meg az, hogy egy rendszerszállító felelős a komplett RWA rendszerért (elszívó ventilátorok, frisslevegő bepótló ventilátorok, terelőventilátorok, légcsatornák, illetve különböző zsaluk, csappantyúk, esővédelem) Így hiába lett megtervezve, akár modellezve a rendszer. A végé kiderül, hogy a gyárilag bevizsgált pl. 75.000 m3/h teljesítményű ventilátor csak 45-50.000 m3/h légszállítást tud, mert a kivitelezés során sokkal nagyobb nyomáseséssel járó légcsatorna hálózatot építettek hozzá, így a teljesítménye lecsökkent.

Sajnos lehetne még tovább sorolni a számtalan problémát.

A számítógépes szimulációnak a szerepe

Minél alacsonyabb egy zárt tér belmagassága, annál kiszámíthatatlanabbul viselkedik a tér egy esetleges tűz esetén, illetve sokkal hamarabb elveszítjük a tájékozódó képességünket, hiszen az átláthatóság rohamosan csökken. Ezeket a helyzeteket, illetve azt, hogy a terelés mikor működik a leghatékonyabban, szinte csak a szimuláció tudja egyértelműen meghatározni. De, úgy gondolom, a kivitelezéskor elkövethető esetleges hibák miatt, az elkészült rendszert szinte mindig le kellene füstpróbával ellenőrizni, és a ventilátorok légszállítását is le kellene a rendszer készre szerelését követően mérni.

A szimulációt mindenképpen alkalmazni kell, ha egy tagolt, nem igazán „téglalap” alapterületről beszélünk, és akkor is, ha nem volt megvalósítható az egyik oldalon be, a másik oldalon ki elv.