Gravitáció és energetika

Közeledünk 2020-hoz, közeledünk ahhoz, hogy „kötelező” jelleggel „0” energiás, vagy ha lehet, akkor már csak aktív házakat, épületeket építsünk. Ne tűnjön eretnekségnek, de nagyban elősegítheti ezt a folyamatot, ha visszatérünk egy kicsit a gyökereinkhez.

Mit is értünk ez alatt?

Jól tudjuk, de talán annyira evidens, hogy nem is tudjuk, miről kell, kellene, szóljon az építészetünk. Arról kellene szólnia, hogy a megépített zárt tereinkben a bent lévők komfortérzete minél jobb legyen. A komfortérzet mérhető, nemzetközi szabvány is foglalkozik ezzel. Azt is jól tudjuk, hogy 100%-os elégedettséget soha nem fogunk tudni elérni. Fanger professzor kutatásai alapján 5%-a az adott zárt térben lévő embereknek mindig elégedetlen lesz. Ha meg tudjuk közelíteni, vagy elérni az 5%-os elégedetlenségi küszöböt, akkor jó munkát végeztünk. A ma építészete ezt a feladatot leginkább az egyre modernebb épületgépészeti megoldásokra bízza. Sok olyan megvalósuló irodaházat látunk, amelynek nincsenek nyitható ablakai, hiszen a nyitható ablak, az odatervezett épületgépészeti rendszer működését zavarná, jelentősen rontaná. Egyre jobban függőségbe kerülünk az energiaforrásainktól – hiszen a geotermikus energia is egy forrás. A szélenergia kihasználása a nagy szélkerekekkel nagyon „zöld” manapság. Gombamód szaporodnak a megfelelő szeles helyeken épülő, látványos szélkerék parkok. Nem tudom tudja-e a kedves olvasó, hogy ezeknek a szélkerekeknek a gyártása az egyik legkörnyezet-szennyezőbb technológia a világon. Hatalmas mennyiségű poliésztert kell előállítani, és ez, mint tudjuk nem igazán egészséges technológia.

1.ábra

Mire is gondoltunk akkor, amikor a cikk elején a gyökereinkre utaltunk. Egyszerűen arra, hogy már az időszámításunk kezdetének a környékén, és az utána következő néhány században egész települések városképe úgy került kialakításra, hogy a természet adta gravitációt a lehető legjobban ki tudják használni. Utcák pozíciói, azoknak a szélessége, és azoknak a viszonya a házak magasságához. A mesterségesen keltett huzathatások, és még sorolhatnánk a jól átgondolt megoldásokat, amelyek azt a célt szolgálták, hogy melegebb időben a lehető leghűvösebbet biztosítsák, míg hidegben a lehető legmelegebbet, és még a friss levegőnek se legyünk híján. Mindennek egyetlen forrása volt, a gravitáció.

2.ábra

Annyira adja magát – látva az 1. ábrát – a lehetőség, hogy ne bezárjunk egy nagy épülettömeget, és bízzunk mindent a gépészetre, hanem nyissuk ki, alakítsunk ki lélegző homlokzatokat, és belső tereket. Hagyjuk dolgozni a gravitációt. Abban az egyben biztosak lehetünk, hogy a gravitáció nem fog olyan sűrűn meghibásodni, mint néhány jól megépített, de nem biztos, hogy jól üzemeltetett épületgépészeti rendszer.

3.ábra

Egy adott épülettömeget, kihasználva az éjszakai hűvös levegőt nagyon egyszerűen használhatunk hűtőforrásnak napközben. Éjszaka egyszerűen lélegzővé tesszük az épület homlokzatát, és belső tereit, hagyva hogy a gravitáció végezze a dolgát, a közösségi terek (átriumok, lépcsőházak, stb) magas pontján keresztül toljuk ki a meleg levegőt (2 ábra, 3. ábra, 4. ábra). Amennyiben az építési technológiát úgy választjuk meg, hogy nem könnyűszerkezetes belső falakat használunk, illetve a tömeg falakat nem takarjuk le gipszkartonnal, akkor olyan hűtési energiát tudunk tárolni magában az épület tömegében, amely a napközbeni felmelegedés során hűtőközegként fog szolgálni. A külső hőterhelést ilyenkor jól megtervezett árnyékolástechnikával, és átszellőztetett homlokzattal tudjuk szinte teljesen kiküszöbölni (5. ábra).

Egy épület együttest úgy megtervezni, hogy legyen egy fákkal, intenzív növényekkel, sok zöld felülettel rendelkező védett belső udvara, és ezen udvar felől megnyitni a homlokzatokat, és átszellőztetni az egész épületet, úgy gondoljuk minimum elgondolkodtató.

Ideje lesz, lassan, de biztosan az építészeknek együtt az épületgépészekkel egy új fejezetet nyitni és az energetikailag átgondolt megoldásokba visszacsempészni az istenadta gravitációt.

 

4.ábra

 

5. ábra